Oszd be és uralkodj! - OSZD BE ÉS URALKODJ,Magyar Népköztársaság,Szent Tamást,Pavlik Morozov,Politikai Bizottság,Állami Operaháznál,Fidel Castro,Julien Benda,Bernard Shaw-t,Louis Aragont,Konrád György,Lengyel László,Ignacio Ramonet,Monde Diplomatique-ot,Egyesült Államokat, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Oszd be és uralkodj!

2008-08-18 21:46:49, hétfő

	OSZD BE ÉS URALKODJ! A nómenklatúra elnevezés a szovjet-szocialista pártállami rendszer kontraszelektáló személyzeti, káder-politikájára utal. A különböző hatalomforrások a kontraszelekció érvényesítésén keresztül, a beosztásokba való bekerülés révén voltak a végletekig kiaknázhatók. A nómenklatúra kiépítésével és működtetésével gyakorlatilag nincs olyan beosztás és nincs olyan személy, akit nem lehet valahogy fentről elérni és irányítani. Ez egy keleti despotikus rendszer, amely kivételes hatalmat ad a kinevezők kezébe. A nómenklatúrát, a mindent átható politikai akarat hozza létre, amely a politikai megbízhatóságot, a párthoz való hűséget abszolút mércének tekinti minden beosztás betöltésénél. A műveltség, tudás, teljesítmény, erkölcs, erény, igazságosság, valamiféle klerikális úri huncutságnak számít. Így a hitvány kerül felülre, a jó alulra. A szocialista hatalom így kreál magának hamis elitet, vagyis nómenklatúrát. Ez teszi szükségessé a terrort és a non- stop hazudozást. A valóságos elit a maga természetes � helyesebben: normális � értékhierarchiájával összetartja a társadalmat, terror nélkül. Hiszen a normális ember normális életre törekszik, számára a példakép mester, akit önként követ, még ha az út áldozatokkal jár is, mert mindenképpen tanulni, emelkedni szeretne. A hamis elit, vagyis a nómenklatúra abnormális. A korábbi hagyományos elit alapértékei: a műveltség, kereszténység, hazafiság, erény, erkölcs és igazságosság nélkül. Sőt, azok ellenében. Az ellenség kategóriáját kiterjesztik a honfitársakra. 1945 után zajlott le a magyar történelem legradikálisabb elit likvidálása, amely máig tartó katasztrofális következményekkel járt. A szovjet-szocialistagyarmatosítók visszafordíthatatlan változást, �magyar elit helyett szovjet nómenklatúrát akartak. A szovjet-magyar ügynökök háborús módszerekkel politizáltak. A lövészárkokban szerzett előtanulmányokat átvitték a politikába: a kegyetlenséget, az erőszak megszokását, a vak engedelmességet, az általánosítást, a szélsőséges szenvedélyek naivitását, az individuális alárendelését a közösséginek, a hasztalanul meghozott áldozatok vállalását, az intézményesített terrort és garázdaságot. Az ellenség kategóriáját kiterjesztették a honfitársakra is, bevezetik a belsőellenség, osztályellenség, népellenség, stb. fogalmakat. �Zavard el a pásztort és szétszéled a nyáj" elv alapján, könyörtelenül, megsemmisítették a települések és egyéb közösségek természetes struktúráit. Végül föloszlattak minden maradék civil szerveződést a dalárdákig lemenően. A régi vezetőréteg kezéből kivették a társadalom erőforrásaival való rendelkezés jogát, az embertelen osztályharc jegyében aljas bitangnak bélyegeztek mindenkit, aki korábban példaképnek számított, és a közös életstratégia meghatározásában szerepet játszott. Az alkotó értelmiség színe-java külső vagy belső emigrációba kényszerült.. A marxi�lenini doktrína alapján diktatúrát hoztak létre, a valósággal, a normálissal minden kapcsolatot az utópikus ideológia jegyében megszakítottak, s a tényeket minden vonalon szovjet mintára tagadták, az ország szovjet gyarmati voltát is csak burkoltan intézményesítették. Ebből következően a Magyar Népköztársaság szovjet típusú bűnözőállam lett: olyan gaztetteket követett el, alkotmányosított, s kényszeríttet ki alattvalóitól, amelyek mindenkorban gyalázatnak számítottak � a kitelepítéstől, a gyilkosságokon, a hazaáruláson keresztül a szervezett rablásig. A műveltség kapásból töröltetett, mivel az új felső vezetés elsöprő többsége műveletlen volt. Aki véletlenül érettségizett, az eltagadta, amit tanult, mivel az összes tudomány helyettesítője a marxizmus lett, ami természetéből következően összeférhetetlennek bizonyult egyrészt az ún. klasszikus műveltséggel, másfelől pedig a legkorszerűbb ismeretekkel. A nyelvtudás ténye potenciális bizonyíték lehetett egy bármikor bekövetkezhető kémperben. Megsemmisítették a kétkezi emberek sokgenerációs munkakultúráját is. A téeszcsék, a sztahanovizmus, a liszenkói agrár-szélhámosság rendszerében a munkások és a parasztok régi elitjének tekintélye összeomlott, tisztessége, tudása, szorgalma nevetségessé lett. A helyzet a szó szoros értelmében alig leírhatóvá vált, mert olyan � tolvaj � nyelvet vezettek be, ami egyrészt a marxista zsargon ostobaságaiból, másrészt megszépítő hazugságokból építkezett, s megakadályozta a józan, paraszti ész járását.. Kiesett a műveltségből a természetes erkölcsi érzék ápolásának és csiszolásának igénye is, hiszen az új vezetők egy része például a nyilaskeresztes mozgalomból, vagy Moszkvából jött, ugyanakkor ők is, a többiek is minden gondolatukat alá kellett rendeljék a Párt gyakran változó érdekeinek, s rendszeresen el kellett árulniuk barátaikat, rokonaikat. Jellemző, hogy a nomenklatúra képzőben, a pártiskolákon, majd a marxista esti egyetemen � népszerű nevén a foxi-maxin, mely a káderek számára osztott �diplomát" � kizárólag ideológiát oktattak, azt is csak évi egyetlenegy tantárgy erejéig! Sőt, a legfőbb pártfőiskolákon sem tanítottak nyelveket, vagy olyan tudományokat, melyeknek lett volna tárgyuk! Aminek ellentétben a �tudományos szocializmussal" volt, például a filozófiatörténetnek, abból pontosan a tárgyat dobták ki: nem Szent Tamást vagy Hegelt olvastatták, hanem a róluk összehordott marxista értelmiségi kitalációt, ami a lényegét tekintve, � szövegömlesztéssel való észelzárás volt. A kereszténység a szocialisták természetes ellensége. A marxizmus eleve ateista, politikai gyakorlata pedig olyannyira ideologikus és kizárólagosságra törekvő, hogy kiirt maga mellől minden más eszmét. Harmadrészt pedig a kommunizmus gyökeresen új világot akart teremteni, vadonatúj embert formálni. A nevelésből kiiktatták a régi erkölcsi és esztétikai célokat. A szovjet-szocialista új ember lehetett volna-e más, mint gyökértelen, erkölcstelen osztályharcos? Aki följelenti osztályellenség szüleit, ha azok hátráltatják a szocializmus építését, mint Pavlik Morozov? Ez a gyerek volt az összes úttörők példaképe, a Szovjetunió hőse. S lecke korosztályom oroszkönyvében. Morozov � a köréje szőtt legenda szerint � apját koncentrációs táborba juttatta, mert a papa állítólag akadályozta a kolhozszervezést. A történelem során először tiszteltek tettéért egy apagyilkost. A hazafiság, a hajdani alapérték szintén antagonisztikus ellentétben állt a szovjet-szocialista imperializmus érdekeivel, hiszen az ország a Szovjetunió gyarmata volt. Ezt magyarul nem mondták ki csak burkoltan: minden fontosabb jogszabályban, vezércikkben, tankönyvben szakadatlanul hangsúlyozták a Szovjetunió vezető szerepét, a szovjet vezérek, pártjuk, tudományuk, sportjuk példakép mivoltát. A legfőbb állami ünnepnek az ország oroszok általi elfoglalásának napját tették meg. A káderutánpótlás szovjet egyetemeken nevelődött, függetlenül attól, hogy azok többségének színvonala meg sem közelítette a magyar felsőoktatásét. A nomenklatúra kiválasztásában az első szempont a Moszkvához való hűség volt. A legfontosabb főnököket � a pártfőtitkárt, a Politikai Bizottság tisztségviselőit � egyenesen a Kremlben jelölték ki. Az MKP, MDP, MSZ(M)P, mint az ország tényleges, formalizált és fegyverrel ránk erőszakolt �élcsapata" hazaszeretet helyett hazaárulásra szocializálta kádereit � leginkább azokat, akik karriert akartak csinálni. A párt szerepéből következően a demokratikus társadalmakban megkülönböztethető gazdasági, politikai, ideológiai, sajtó-, művészeti stb. elitről nemigen beszélhetünk, hiszen a főnökök és élen állók mindenütt a megfelelő szintű pártvezetés �hatásköri listájáról" kerültek ki, és abszolút dzsókerként szökkentek szakmáról szakmára. Az apparátusi káder egyszer az ávónál serénykedett, máskor a nehéziparban, majd az Állami Operaháznál, hogy aztán nagykövetként tűnjék föl Koppenhágában vagy a Népszabadság főszerkesztőjeként Budapesten. A többségről ki derült, hogy bűnöző, vagy nyilas volt, ámde a bűnözőállamban csak a politikai hibák számítottak véteknek, ezért a tolvajok, hazaárulók, a szadisták, a garázdák, nyilasok, nem pottyantak ki a vörös kasztból, csak olykor-olykor s átmenetileg lejjebb csúsztak, ha nem az elvárt lelkesedéssel szolgálták a pártot és a megszállókat. A szovjetfosztogató csőcselékmentalitás országszerte elhatalmasodott. A nomenklatúrát a Párt politikai bizottsága szovjet mintára próbálta kontraszelekcióval összehozni, melynek során a hitvány, a hazaáruló kerül felülre, a jó alulra. Ma már nevetségesnek hat, de a hatvanas években tényleg egy suszter volt az igazságügy-miniszter, és ő oktatta a professzorokat jogtudományra. Ettől lett a jogrend olyan, amilyen, �semmilyen. A példakép-pozíciónál semmi sem hat erőteljesebben a reá fölnézni kényszerülőkre. A köznép tanácstalan nézte a kontraszelektált iskolázatlant odafönt, s azt mondta: ez hajszálra olyan, akárcsak én, nosza, lessük el a trükkjét! A szovjetfosztogató csőcselékmentalitás országszerte elhatalmasodott. Az enyveskezű, munkáját nem értő igazgatók és tanácselnökök körül hasonszőrűek sündörögtek. Már diplomások ugyan, de együtt züllöttek és káromkodtak gazdáikkal � a hajdani kocsisok szégyellték volna a társaságukat. A hagyomány megőrzéséről és az új megalkotásáról rengeteg szó esett, de a valóságban viszont az történt, hogy az államosítással, a téeszesítéssel, a terv- és békekölcsönökkel, a külföldi hitelekkel összezabrált mérhetetlen vagyon a suszterek, a bukott segédszínészek meg a szakmájukból kikopott varrógépműszerészek kezén sárrá vált. A Magyarország és Ausztria közti, háború előtti különbség szakadékká mélyült, s az ország szinte minden modern mutató tekintetében elmaradt azoktól az országoktól, melyeket annak előtte megelőzött Európában. A kontraszelektált szocialista lumpenértelmiség környezetében megtorpant az alacsonyabb rétegek szociális-morális felemelkedése. Vajon miért tanuljon vagy dolgozzon valaki, ha bármi mással előbbre juthat? Legfürgébben úgy, ha utánozza a szovjet nomenklatúra disznóságait. S ugyan miért gyógyuljon meg a beteg, ha a táppénz és a fekete munka többet hoz? Valaha virágzó falvak lakói lettek alkoholistává, kertjeiket az óta is fölveri a gaz, segélyből veszik a zöldséget, az italt és nem szedik föl a lehullott gyümölcsöt pálinkának. A forradalom utáni terrorban az ország ismét elvesztette lehetséges elitjének színe-virágát. A negyedmillió menekült és bebörtönzött túlnyomó része diák volt, fiatal értelmiségi, vállalkozó kedvű munkás. A megtorlás velejárója volt, hogy a restauráció után élre került hazaárulóknak kötelező volt valamilyen módon � például az ellenforradalom szó kimondásával � meggyalázni a 20. századi magyar történelem legdicsőségesebb eseményét. A kádári konszolidáció lényege így a korrupció lett. 1956 és általában a hazafiúi érzés elfeledése fejében a lakosság engedélyt kapott a korlátlan önkizsákmányolásra, a szocialista összeköttetések kiépítésére, valamint a mértékletes lopásra és más bűntények elkövetésére. Az ilyesféle bűnözést köznyelven ügyeskedésnek nevezték. A következő évtizedekben a vezetés lassacskán föltöltődött szakismeretekkel és némi általánosnak mondható műveltséggel is. Hála az időnek, amely új generációkat hozott fölszínre, és a viszontagságok ellenére is a remek iskolarendszerünket nem verték szét. Hazafiság és általában morál tekintetében hasonló nem mutatható ki. A gyarmati helyzet, a bűnözőállam struktúrája változatlan maradt; a rendszer továbbra is a hazugságra épült. A szovjet szocializmus egyetlen ponton sem érintkezett a valósággal. A nomenklatúrához tartozóknak pedig állandóan példát kellett mutatniuk. Folyamatosan liturgikus hazudozásra kényszerültek, ugyanakkor munkájuk megfelelő elvégzéséhez be kellett kapcsolódniuk a szocialista összeköttetésnek nevezett korrupciós hálózatba, ami nélkül a társadalmi erőforrások elérhetetlenek maradtak volna számukra és a rájuk bízott emberek vagy vállalat részére. Az örökös hazudozás vagy elbutítja, vagy cinikussá teszi az elkövetőt. A kontraszelektált szocialista nomenklatúra mindenkor gyanúsnak tartotta � ha éppen nem üldözte � a művészi, a tudományos, a technikai újításokat. A kor nehéz embereknek nevezte azokat, akik ilyesmire �vetemedtek." Ahelyett, hogy támogatta és maga köré vonta volna őket. A nyolcvanas évek elejére már nem akadt épeszű ember, aki hitt volna a szocializmusban. A nómenklatúra élelmesebb tagjai Moszkva helyett már New Yorkban, Bostonban próbálták iskoláztatni gyermekeiket, és pozíciójuk vagyonra váltásán mesterkedtek. Sikerrel. Meg is kaparintották az ország belföldi tulajdonban maradt vagyonának túlnyomó részét s a vele járó kapcsolati tőkét. A szocialista összeköttetés hálózatát ügyesen megerősítették a nyugati beruházóknak tett szolgálatokkal szerzett friss kötelékekkel. Olykor bizony az ország kárára. Ezen nem is gondolkodtak igazán, mert egész életükben idegen érdekek kiszolgálására szocializálódtak. Mindehhez bírják a zömmel az ő soraikból kikerült és az ő támogatásukból élő média propagandisták rokonszenvét. Más szóval rendelkeznek az erőforrásokkal, s megszabják az életstratégiát a tőlük függők számára. Sőt, a huncut, fürge fordulattal az elit harmadik fő ismérvét, az újat alkotást is megvalósítják a nép szemében. Az 1990-es választás során a szovjet-szocialista nomenklatúra veszített politikai hatalmából! A veszteségeket azonnal pótolni kezdte a régi szovjet média propagandisták kezében maradt sajtó, mint a posztmodern �szellemi" elitgyártás első számú műhelye. Futószalagon készültek világhírű írók, filozófusok, közgazdászok, pénzügyi zsenik. Finom erkölcsi tekintélyek, akik azonnal készséges eszközei lettek átöltözött, régi kenyéradó zsarnokaiknak. Elég utalni az első fél év hadműveleteire: a �kommunisták pedig nincsenek" kampányra, valamint a �keresztény kurzusra", a �neonáci veszélyre" zúdított össztűzre meg a taxisblokádra. Ezzel egy időben a demokratikusan választott kormány oldalán álló értelmiséget minden eszközzel diszkreditálni, vagyis elithelyzetéből kiszorítani igyekeztek. Akit csak lehetett, antiszemitának, fasisztának, mucsainak, bélyegeztek, s műveiket, gondolataikat kicenzúrázták a nekik alárendelt fórumokról. Gyakorlatilag mindenünnen. Ezzel a művelettel elérték, hogy újra szellemi elit pótlék lett a régi szovjet-szocialista �haladó értelmiség" a nómenklatúra. Ma is a nomenklatúra néhány tucat embere adja meg a tematikát. Műsorokban beszélgetnek, cikkeket publikálnak, könyveket írnak, egyetemen oktatnak, vitákban szólalnak fel, petíciókat írnak alá, együtt ebédelnek. Ők azok, akik 1945-ben azt hirdették, hogy a Szovjetunió maga a paradicsom és a tömeggyilkos Sztálin dicsőségét zengő verseket írogattak. Ők azok, akik 1960-ban azt hirdették, hogy a gyarmati rendszer felbomlása csodásan megoldja a tengeren túli népek gondjait. Ők azok, akik 1965-ben a tömeggyilkos Fidel Castro, Ho Si Minh és Mao jogos harcát üdvözölték. Ők azok, akik 1968-ban azt hangoztatták, hogy a jólét a mindenféle kötöttség eltörléséből keletkezik. Ők azok, akik 1975-ben tömeggyilkos Pol Pot kambodzsai hatalomátvételétől voltak elragadtatva. Ők azok, akik 1992-ben meg voltak győződve arról, hogy a nemzetállamnak vége. Ők azok, akik 1999-ben kijelentették, hogy a család és az erkölcs elavult fogalom. Ugyanebben az időben más gondolkodók tudták, hogy Sztálin, Mao vagy Pol Pot bűnös tömeggyilkos rendszert irányít. Más gondolkodók azt hangsúlyozták, hogy a forradalmi szakítás mítosza soha nem vezetett máshoz, csak katasztrófákhoz. A nemzeteket, a hagyományokat, a kultúrákat és a vallásokat nem lehet egy tollvonással eltörölni.. De az értelmiségi nomenklatúra mindig boszorkányüldözést indított be a másként gondolkodók ellen. Ez az értelmiségi nomenklatúra terrorizmusa. Az igazság létezik, a hazugságot ki kell találni, ez a bal-liberális �haladó értelmiség" feladata. Még ma is a �haladó értelmiségiek" hazugsággyárai gyártják a �javakat," az életszínvonal emelésére, a népboldogítására, mint a volt szovjet gyarmati időkben. Már a múlt század első felében csalódnunk kellett az értelmiségben. Az okokat részletesen elemezte Julien Benda híres könyvében, Az írástudók árulásában. Iskolapéldái azok a nyugati értelmiségiek, akik luxus turistautakat tettek a Szovjetunióban, majd dicshimnuszokat zengtek róla. Készségesen cáfolták, hogy éhínség volna Ukrajnában, amikor ott éppen milliók haltak éhen; hogy létezne a Gulag; hogy a kirakatperek vádlottjai hamis vádak áldozatai. Az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat (SZBU) olyan levéltári dokumentumokat tett közzé, amelyek azt bizonyítják, hogy Sztálin szovjet vezető és alárendeltjei a felelősek az éhínségért. Az áldozatok pontos száma körül továbbra is vita van, az ország vezetői tízmillió halottról beszélnek. "A levéltári dokumentumok egyértelműen tanúsítják, hogy az 1932-33. évi éhínség-népirtás a totalitárius kommunista rendszer tervezett bűncselekményeinek a következménye" -áll az SZBU közleményében. A dokumentumok utasításokat tartalmaznak azok megbüntetésére, akik ellenállnak az erőszakos kollektivizálásnak és megtagadják a termék-beszolgáltatást, valamint részleteket közölnek az ukrán nemzeti szervezetek felszámolására indított kampányokról. A szovjethatóságok Moszkvából generált éhínséggel akarták rábírni Szovjetunió-szerte a parasztokat, hogy adják fel saját földjeiket és csatlakozzanak a kolhozokhoz. Ma már tudjuk a KGB s elődei irataiból, hogy Bernard Shaw-t, Louis Aragont és a többieket a szovjet propagandisták belső följegyzéseikben �alkalmazható idiótáknak" nevezték. A típus két �korszerű," hazai alakja Konrád György író és Lengyel László közgazdász. Mindketten futószalagon bocsátanak ki jóslatokat a régi elit érdekeinek szolgálatában. Próféciáik azonnal rendkívüli nagy nyilvánosságot kapnak. Egyik lap adja a másiknak, mindenütt vitatják, fölerősítik, hírlelik. Társutas kollégáik lihegnek. Egészen a határidő leteltéig. Akkor kiderül, hogy nem vált valóra. Sebaj, máris itt a következő jövőbe látás, és még egy és még egy. Hogy mind hamis? Hogy a �valósággal egyetlen ponton sem érintkeznek"? Ez nem számít. Ugyanazon lapok ugyanazon olvasói ismét és ismét hisznek, s nem röhögnek. Sőt, alig várják, hogy a következő prófécia ismét a bolondját járassa velük. Az árulás és opportunizmus örök, a nyugati baloldalon is. A nyugat-európai balos értelmiség még mindig gyűlöli a Nyugatot és cserébe bárkit hajlandó imádni, legyen szó agresszorról vagy egy közönséges diktátorról. Csak legyen minél inkább kapitalizmus és Amerika-ellenes, annál jobb. Ignacio Ramonet - ő az, aki sokáig főszerkesztette az érthetetlen módon Magyarországon is etalonként számon tartott Le Monde Diplomatique-ot, aki nem átallott kommunista kiáltványt fabrikálni egy külpolitikai havilapból, aki mind a mai napig Castro "óriási morális és etikai érzékéről" ömleng, és nevét adja egy kommunista diktátor öntömjénező propagandakönyvéhez. Ramonet gondolatvilágán keresztül feltárul előttünk a nyugat-európai baloldal opportunizmusának valóságos mélysége. Ők azok, akik körömszakadtáig védik a jóléti ellátórendszert (amit a második világháború után a Marshall-segélyből lehetett kiépíteni), halálra sápadtan sikítanak fel a GDP legkisebb töredékének hadseregre történő fordításakor (persze, a tengerentúlról eddig is megvédték őket, miért ne lenne így továbbra is?), a világ minden bajáért az Egyesült Államokat (és a zsidókat) teszik felelőssé (miközben a balkáni válságot 1990 óta egyszer sem sikerült helyi szinten kezelni), és vadul prédikálják a nyugati civilizáció alsóbbrendűségét és dekadenciáját (aminek volna is igazságtartalma, ha közben nem borulnának térdre jószerével minden keleti despota előtt). Ami az erkölcsöt illeti, a nómenklatúra folyamatos morális vákuumba él. MSZP számára természetes szövetségesnek bizonyult az SZDSZ liberalizmusa a maga kényelmes perverz relativizmusával és erkölcstelen pragmatizmusával. Amíg politikai haszon létezik, addig az erkölcsi aggályokat félre kell tenni. Sőt, a jogot is át kell alakítani különösen a kábítószer és korrupcióellenes rendelkezéseket. Alig akad tisztességes normálisan gondolkodó ember Magyarországon, aki ne bírálná a rendszerváltás módját, hatékonyságát, sőt, némelyek még a tényét is kétségbe vonják. Keserűen emlegetik, hogy minden átalakult azért, hogy ami lényeges, az maradjon a régiben. 2006 októberében még mindig az embereket megtámadó nómenklatúra számnélküli gyakorlóruhásai nyíltan vadászhattak a nemzeti zászlót hordozó emberekre, s kíméletlenül bántalmazhatták őket. Gaztetteiket a nómenklatúra kormányfője elismeréssel nyugtázta. A nómenklatúra értelmisége �erkölcsileg szentesítette". A nómenklatúra számnélküli gyakorlóruhásai folyamatosan tagadnak, s falaznak egymásnak. A nómenklatúra igazságszolgáltatása tessék-lássék vizsgálódik, s eszköztelenségét hangoztatja. A magyar elit újjáalkotásához hosszú évtizedek szükségeltetnek. Az elmúlt rendszer hatalmas szellemi űrt hagyott ránk örökül. Nem volt engedélyezve az igazi filozófia, pénzügy, közgazdaságtan, történelemtudomány, politikai tudományok, polgári irodalom, helyettük marxista �haladó értelmiségi" kitalációk léteztek, így a valós humán tudományok kimaradtak az általános műveltségből. Nemzedékeknek kell elmúlniuk, hogy a vagyonhoz, a hatalomhoz, csatlakozzék a tudás, a teljesítmény, az ízlés, az erény, az alkotásvágy. A bal-liberális politikusoktól, propagandista �haladó értelmiségiektől" vagyis a nómenklatúrától sokszor hallani, hogy ők maguktól civilizálódnak. Ez nem igaz. Civilizálja őket a kényszer, hogy egyre több a civil szerveződés, a civil ellenállás, olyan civil emberekkel ülnek szemben, akik késsel-villával esznek. Így a bal-liberális nómenklatúrának egyre nehezebb rávetni magát a húsra, puszta kézzel zabálni a hatalmat, falni az önkényt, s vedelni az állam javait.

0 komment , kategória: Általános

Címkék: pragmatizmusával, legdicsőségesebb, szakismeretekkel, nemzetbiztonsági, korrupcióellenes, relativizmusával, kolhozszervezést, lumpenértelmiség, kontraszelektált, szovjethatóságok, népboldogítására, följegyzéseikben, megsemmisítették, alsóbbrendűségét, tisztségviselőit, alkotmányosított, békekölcsönökkel, kontraszelektáló, eszköztelenségét, előtanulmányokat, meghatározásában, intézményesített, szocializálódtak, kizárólagosságra, értelmiségiektől, összeköttetésnek, osztályellenség, elhatalmasodott, beszolgáltatást, elithelyzetéből, antagonisztikus, katasztrófákhoz, dicshimnuszokat, kiválasztásában, káderutánpótlás, nomenklatúrához, nómenklatúra elnevezés, különböző hatalomforrások, kontraszelekció érvényesítésén, beosztásokba való, végletekig kiaknázhatók, nómenklatúra kiépítésével, keleti despotikus, kinevezők kezébe, mindent átható, politikai megbízhatóságot, párthoz való, hitvány kerül, szocialista hatalom, non- stop, valóságos elit, maga természetes, OSZD BE ÉS URALKODJ, Magyar Népköztársaság, Szent Tamást, Pavlik Morozov, Politikai Bizottság, Állami Operaháznál, Fidel Castro, Julien Benda, Bernard Shaw-t, Louis Aragont, Konrád György, Lengyel László, Ignacio Ramonet, Monde Diplomatique-ot, Egyesült Államokat,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]